Az Érzelem Fókuszú Terápia (EFT) egy világszerte elterjedt és elismert humanisztikus szemléletű pszichoterápiás megközelítés, amit a 80-as években alakítottak ki, párhuzamosan a felnőtt kötődés tudományának fejlődésével. A módszer a kötődéselméleten alapul, amely az utóbbi évtizedekben nemcsak az anya-gyermek kapcsolat sajátosságainak megértését segítette, hanem abban is szemléletformáló hatása volt, ahogyan a személyiség és az intim kapcsolatok fejlődésére tekintünk a pszichológiában. Ez a tudományos áttörés tágította a tudásunkat az egyéni diszfunkciókról és egészségről, illetve a romantikus kapcsolatok, párkapcsolatok és családi viszonyok természetéről való gondolkodásban és a terápiás munkában is változást hozott. A kötődéselmélet szerint az emberek veleszületett kapcsolódási igénnyel rendelkező, társas lények. E kapcsolati igényeink mentén kimondható, hogy mindannyian kapcsolatban fejlődünk, és hogy természetünknél fogva „huzalozva” vagyunk a kötődésre, a biztonságot jelentő közelség kialakítására más személyekkel. Az EFT modellje az érzelmek különböző szintjeit és az érzelemszabályozást helyezi középpontba.Az emberben felmerülő érzések az egyéni élményvilág kulcsfontosságú szervezőelemei, amelyek egyúttal a kapcsolaton belüli, a párok között megjelenő interakciókat is meghatározzák. Ezekre a viselkedés szintjén megjelenő kölcsönhatásokra az EFT szintén nagy hangsúlyt fektet, és hatékonyan képes pozitív változást elérni a párok mindennapjaiban. Az EFT egy hatástanulmányokkal alátámasztott (lásd 13. kérdés), bizonyítottan hatásos módszer a párokkal való munkában, de alkalmazzák még a poszt-traumás stressz, a szorongásos zavarok, a depresszió kezelésében, egyéni terápiában (EFIT) és családterápiában (EFFT). Az EFT modelljén keresztül a kötődés tudományának elvei és felismerései strukturált és átlátható módon ültethethők át a gyakorlati munkába, megerősítve az egyéni és a kapcsolati erőforrásokat. Az EFT támaszkodik a kapcsolati és rendszerszemléletű pszichoterápiás megközelítésekre és technikákra. Ötvözi a kötődéselméletet (John Bowlby), a humanisztikus terápiát (Carl Rogers) és a pár- és családterápiák alapját jelentő rendszerszemléletet (pl. Salvador Minuchin). A módszer jól követhető lépésekkel idéz elő változást az alapvető kapcsolati dinamikában, miközben az egyéni önismeretre is jelentős hatással lehet, azáltal, hogy jobban érthetővé válnak az egyének korábbi kapcsolati tapasztalatai, amelyek azután teret adhatnak újfajta mintáknak és működésmódoknak. Az EFT-re irányuló kutatások vizsgálták többek között a módszer eredményességét és hatékonyságát, illetve azt, hogy pontosan hogyan jön létre a változás folyamata egy kapcsolatban.

A probléma felvázolását követően azonosítjuk a párkapcsolatban gyakran megjelenő, forgatókönyvszerűen ismétlődő interakciókat, vagyis azt, hogy mi történik a párok tagjai között. Ennek részeként az is cél, hogy az esetlegesen felmerülő heves viták és konfliktusok lecsillapodjanak, teret adva a mélyebb megértésnek és a változasnak. A terápiás folyamatban a terapeuta segítségével kirajzolódnak a párkapcsolati viselkedés mozgatórugói, és azonosíthatóvá válnak az úgynevezett elsődleges, illetve másodlagos érzelmek (lásd 4. kérdés). Az EFT megközelítésében az említett interakciós ciklusok megértése központi jelentőségű. Ezek a visszatérő viselkedések, illetve a hozzájuk kapcsolódó és sokszor rejtve maradó érzések forgatókönyvszerű ismétlődése általában szenvedést, elakadásélményt és frusztrációt okoz a pár tagjainak. Ennek a rögzült viselkedési mintának a feloldása érdekében a terápia fókuszába nem az egyéni viselkedést vagy valamelyik személyt állítjuk, hanem az interakciók rejtett szintjeinek megértését tűzzük célul.. Az eddigi minták ilyen módon új jelentést kapnak, láthatóvá válik mögöttük a valódi, lényeges érzelmi jelentés, és így megfogalmazódhatnak a pár tagjainak szükségletei. Következő lépésként a pár tagjai – terapeuta segítségével – képessé válnak újfajta módon megfogalmazni tapasztalataikat, kifejezni párkapcsolati és kötődési szükségleteiket, és erre alapozva új, pozitív interakciókat építhetnek ki. Mindezt a folyamatot a terapeuta aktívan kíséri és facilitálja, segítve a kommunikáció újfajta módjainak kialakítását, illetve a létrejövő pozitív interakciós ciklusok stabilizálását, amelyeket a pár tagjai egy idő után már a terapeuta jelenléte és közreműködése nélkül is képesek lesznek működtetni a mindennapok során. A módszer lényeges eleme, hogy a terapeuta aktív jelenléttel, egy strukturált keretet biztosítva segíti a tapasztalatok összegzését, megfogalmazását, kifejezését és egymásnak való átadását. A cél, hogy új megoldások jöjjenek létre a régi problémákra, és hogy ezeket az eredményeket a terápia záró szakaszában összegezzük, majd megerősítsük, hosszú távon is fenntarthatóvá téve az újonnan kialakult párkapcsolati működést.

Bár természetesnek tűnhet, hogy minden pszichológiai módszer foglalkozik az érzelmekkel, azonban a pár- és családterápiás megközelítések kezdetben még kevésbé helyeztek kiemelt hangsúlyt az érzelmek szerepére. Míg más modellekben és terápiás keretrendszerekben sokszor inkább a gondolatok, a hiedelmek, a generációkon átívelő hatások, vagy éppen a családi struktúra és a szerepek állnak a munka fókuszában, addig az EFT az érzelmek jelentőségét és sajátos logikáját helyezi előtérbe. Ez a modell a párkapcsolati interakciók meghatározó részének tekinti a kevésbé egyértelmű vagy nehezebben kifejeződő érzéseket. A mindennapi konfliktusokban tetten érhető érzelmek feltérképezése és jobb megértése után az EFT speciális, empirikus tapasztalatokra épülő technikákkal segíti az ezekkel való munkát és a konfliktusok feloldását. Az EFT tehát a kulcsfontosságú érzelmek kibontását tekinti a változás központi elemének, mivel ez a folyamat hatékonyan ösztönzi az újfajta válaszreakciók létrejöttét a párok között.

A párkapcsolati ciklusok alatt mindazt értjük, ami két személy között zajlik, látható vagy kevésbé látható (tudatos vagy nem tudatos) módon. Egy párkapcsolatban általában a másik viselkedésére figyelünk leginkább, de közben mindkét fél intenzív érzéseket is átél (továbbá valahogyan észleli és értelmezi a másik viselkedését). A ciklusok tehát magukban foglalják a viselkedés szintjét, illetve a mögötte lévő érzelmeket, és amikor ezekkel dolgozunk, akkor a két szint összefüggését vizsgáljuk. Ahogy a videóban is látható, a cél ilyenkor annak feltérképezése, hogy miközben interakcióban vagyunk a másikkal, milyen érzések merülnek fel bennünk, és azok hogyan hatnak viselkedésünkre illetve hogy mindeközben ugyanez a viselkedéses interakció milyen érzelmekkel jár együtt a másik félben, és azok hogyan formálják tovább az interakciót – és így tovább. Az érzések és a viselkedés szintjeinek kölcsönhatása jól ábrázolható egy fekvő nyolcas segítségével, amely egyben jelképezi a negatív interakciók végtelen körforgását. Az EFT szemléletű terápiás folyamatok során tehát ebben a szemléleti keretben foglalkozunk az érzelmek leírásával, azonosításával, egymás felé való megfogalmazásával. Az érzelmeknek két szintjét különítjük el: elsődleges és másodlagos érzelmeket. Az elsődleges érzelmek (pl.: szomorúság, félelem, meg nem értettség, tehetetlenség) viselkedésünk legfontosabb, sokszor tudattalan mozgatórugói. Ezek szorosan kapcsolódnak az úgynevezett kötődési szükségletekhez, amelyek motiválnak arra, hogy kapcsolatban legyünk. Ha úgy érezzük, hogy ezekre a szükségleteinkre nem érkezik válasz, akkor negatív elsődleges érzéseket élünk át (magány, szomorúság, félelem, stb.). Szocializációnk során legtöbben már gyerekkorunktól kezdve azt tanultuk, hogy ne fejezzük ki, ne osszuk meg elsődleges érzéseinket (például azért, mert az gyengeségnek tűnhet). Ezek így sokszor még magunk előtt is rejtve maradnak. Az elsődleges érzéseket (és az ezekkel összefüggő kapcsolódási igényünket) tehát nagyon gyakran nem fejezzük ki, és csak a másodlagos érzések kerülnek előtérbe: ezeket fogalmazzuk meg magunknak, illetve közvetítjük a másik felé. A másodlagos érzelmek (pl.: harag, szégyen, bűntudat, fásultság, frusztráció, összezavarodottság) tehát azok, amelyeket általában a másik észlel rajtunk, illetve mi is ezeket azonosítjuk a másik viselkedésében. Például ha azt látjuk, hogy a másik haragszik ránk, akkor jellemzően nem gondolunk arra, hogy a dühe mögött más érzései is lehetnek (pl.: szomorúság, tehetetlenség). Ebből fakad többek között a sokak számára ismerős helyzet, amikor egy konfliktusban mindkét fél csak egyre dühösebb lesz, holott mindketten arra vágynak, hogy véget érjen a konfliktus, és hogy újra közel érezzék magukat egymáshoz. Nagyon fontos tehát, hogy egyszerre többféle érzés is motiválhat egy viselkedést, és hogy ez a dinamika meghatározza a párkapcsolati ciklus jellegét.

A kötődéselméletet John Bowlby alkotta meg az 1960-as években, egy olyan elméleti keretként, amely az emberek közötti kapcsolódás kérdéseire keresi a választ. Az anya-gyerek kapcsolat vizsgálatából kiindulva Bowlby a kötődést egy olyan önálló, velünk született emberi motivációnak tekinti, amely a közelség és a biztonság keresése, illetve a kommunikáció révén a túlélést szolgálja. A (jó esetben) megnyugtató emberi kapcsolatok hatással vannak arra, ahogyan a későbbiekben saját érzelmeinket szabályozzuk, illetve arra is, ahogyan másokkal való kapcsolatainkban működünk. Mivel a szülő-gyerek kapcsolat sajátosságai ilyen módon később a párkapcsolatokban is fellelhetők, a kötődéselmélet ma már a felnőtt kötődés vizsgálatára is kiterjed. Az EFT erre a tudásanyagra alapozva foglalkozik az egyéni (intrapszichés) és a kapcsolati (interperszonális) érzelemszabályozással, és azzal, hogy a biztonság keresésének különböző módjai hogyan jelennek meg az adott kapcsolatban, illetve hogy ezek milyen félreértésekhez, negatív és gyakran ismétlődő párkapcsolati forgatókönyvekhez vezethetnek. Az EFT módszere nagy hangsúlyt fektet az úgynevezett kötődési sérülésekkel való munkára és azok helyrehozására is. A kötődési sérülések olyan múltbéli negatív kapcsolati tapasztalatok, amelyek kiemelten érzékeny, sokszor kiszolgáltatott helyzetben vagy életszakaszban érték az adott személyt (pl. betegség, veszteség, munkanélküliség, gyerek születése, stb.). Kötődési sérülés olyankor következhet be, amikor egy fontos személy támogatására volna szükségünk, de ehelyett az egyénben a magány és elhagyatottság élménye válik hangsúlyossá. Az EFT kiemelt figyelmet szentel ezeknek a kapcsolati eseményeknek és a belőlük fakadó érzelmi elakadásoknak, így hatékonyan alkalmazható korábbi traumák és elhúzódó párkapcsolati distressz kezelésében.

Az EFT gyakorlata egy strukturált, három szakaszból álló folyamatot követ: 1. Az első lépést a sok esetben intenzívvé váló viták és konfliktusok lecsillapítása, deeszkalációja jelenti. Ez úgy történhet, ha először is feltérképezzük a problémát jelentő interakciós ciklusokat a párkapcsolatban. A ciklusok feltérképezése során azonosítjuk a központi jelentőségű viselkedéses mozzanatokat, illetve az azokhoz kapcsolódó érzelmi állapotokat és szubjektív tapasztalatokat. Így az ismétlődő negatív forgatókönyvek átláthatóvá válnak, és új jelentést kapnak, ami a konfliktusokat is csökkenti. 2. Erre a stabilabb helyzetre épülhet a munka következő szakasza, a kötődési kapcsolat újrastrukturálása. Miután a pár tagjai már nem egymásra, hanem a korábbi negatív interakciós ciklusokra tekintenek közös ellenségként, megfogalmazódhatnak kölcsönös igények, szükségletek és közös párkapcsolati célok, illetve teret kaphat egy újfajta, megértésre és kölcsönös jelenlétre épülő viszonyulás a kapcsolatban. 3. Az elért eredmények megszilárdítása a terápiás munka során szerzett pozitív tapasztalatokra alapozva. Az újfajta kapcsolódás és az új kommunikációs minták kialakítását követően a folyamat utolsó szakasza arra fókuszál, hogy ezek a pozitív interakciós ciklusok saját erőből is továbbvihetők legyenek a párkapcsolat mindennapjaiban.

Az EFT megalkotói a párkapcsolati ciklusokat gyakran hasonlítják a társastánchoz, ami mindig a táncosok mozdulataiból, egymásra adott reakcióiból épül fel. Ezek megfeleltethetőek a párkapcsolatban a viselkedés szintjén megjelenő interakcióknak. A hasonlat szerint a tánc alapjául szolgáló zene pedig azoknak az érzelmeknek feleltethető meg, amelyek a párkapcsolati interakciók hátterében „szólnak”. Azért választottuk a Metronóm nevet, mert az egy olyan eszköz, amely megadja a zene ritmusát és tempóját, segítve a zenészeket a gyakorlásban és az összhang megtalálásában. A zene ritmusa és tempója ugyanis alapvető meghatározója a táncosok mozgásának, és vezérfonalat ad ahhoz, hogy a táncpartnerek egymásra tudjanak hangolódni. Hasonlóképpen, az Érzelem Fókuszú Terápiában a terapeuta ahhoz segíti hozzá a pár tagjait, hogy rá tudjanak hangolódni a párkapcsolatuk „zenéjére”, vagyis az interakciók alapját jelentő érzésekre. Ha ez sikerül, akkor a viselkedés szintjén is könnyebb lesz együtt mozogni, azután pedig már metronóm nélkül is követhetővé válik egy közös, biztonságot és örömet jelentő ritmus.

Ma leginkább Dr. Sue Johnson nevéhez kötik a módszert, aki számos publikációt és több könyvet is írt a témában szakembereknek és laikusoknak egyaránt. A módszer kialakulása emellett Johnson korábbi tanára, Dr. Leslie Greenberg nevéhez is fűződik. Greenberg a kliensközpontú terápia és az élményközpontú szemléletmód elemeiből merítve dolgozta ki munkamódját, kiemelt jelentőséget tulajdonítva a személyes tapasztalatok pontos megértésének és ezek kifejezésének. Korábbi tanítványával, Sue Johnsonnal együtt számos terápiás ülés videofelvételét elemezve alakították ki az EFT technikai eszköztárát, azokra a terápiás mozzanatokra építve, amelyekről úgy tűnt, hogy a kliensek számára fontos áttörést jelentenek a párkapcsolati problémáik feloldásában. Ennek az elemző munkának végül egy olyan átfogó módszer lett az eredménye, amely a változás folyamatára fókuszál, hozzáférhetővé teszi az érzelmi tapasztalatokat, és támogatja a személyek közötti biztonságos kötődés kialakulását, illetve helyreállítását. Az általunk, a Metronóm EFT-Műhelyben alkalmazott videotechnika is hasonló kutatási célokat szolgál (lásd 13. kérdés). Ajánljuk ezt a 2018-ban készült interjút Dr. Leslie Greenberggel:

Az EFT Alapítvány a Magyar Családterápiás Egyesülettel (MCSE) együttműködve honosította meg az EFT módszerét. Az EFT Alapítvány összefogja az EFT-terapeutákat, képzéseket szervez számukra, továbbá az EFT-vel kapcsolatos tananyagokat, könyveket fordít és forgalmaz, emellett népszerűsíti a módszert és a hozzá tartozó projekteket. Az EFT Alapítvány weblapja ide kattintva érhető el, ahol bővebb információk, illetve a módszerrel foglalkozó, további képzett szakemberek is elérhetők.

Nem, az Érzelem Fókuszú Terápia módszerét az egyénekkel és a családokkal való munkában is alkalmazzák. Dr. Sue Johnson legújabb könyvében már átfogó szemléleti keretben ír a kötődéselméletről, illetve az EFT alkalmazási lehetőségeiről az egyéni terápiás folyamatban (EFIT, Emotionally Focused Individual Therapy), illetve családok megsegítésében (EFFT, Emotionally Focused Family Therapy). A Metronóm EFT-Műhely munkatársaiként mi is foglalkozunk egyénekkel, és ezekben a folyamatokban is megtalálhatóak az EFT elemei, de ilyen esetekben alapvetően más módszerekre alapozzuk gyakorlati munkánkat.

Magyar nyelven itt, angol nyelven itt.

A nemzetközi hagyományokhoz hasonlóan, kutatói tevékenységünket a gyakorlati munkára alapozzuk. Mint minden kutatásnál, a párterápiás folyamat vizsgálatában is kiemelt szempont az empirikus adatok összegyűjtését szolgáló minél pontosabb módszertan, hiszen erre alapozva tudunk a tudományos sztenderdeknek megfelelő adatelemzést végezni, és megbízható kutatási eredményeket felmutatni. Ehhez az EFT esetében már számos kutatásban bevált módszernek bizonyult a videotechnika. Ennek során klienseink beleegyezése esetén az ülésekről (offline) videofelvételt készítünk, hogy azután részletesen tudjuk elemezni a módszer alkalmazásának különböző szempontjait, a felvételeket visszanézve. A felvételeket szigorú előírások szerint, bizalmasan kezeljük, azokat a kutatócsoporton kívül más nem látja. A felvett anyagokból anonim, átfogó jellegű kutatási összefoglaló készül, az adott kutatás szempontjainak megfelelő elemzések után. Mindemellett természetesen a kliensek külön kérésére az adott alkalomról készült felvétel az ülés végén rögtön törölhető, amennyiben erre igényt tartanak.

Az EFT módszerét számos olyan hatékonyságvizsgálat övezi, amelyek alapján az megfelel a bizonyítékokon alapuló (evidence based) terápiás módszerek kritériumainak. Ezek a vizsgálatok többek között a párkapcsolati változás folyamatát, illetve a pozitív terápiás eredmények mögött álló tényezőket helyezték középpontba (Wiebe & Johnson, 2016). A legtöbb kutatás az EFT módszerének hatékonyságát utánkövetéses módszerrel vizsgálta. Ez azt jelenti, hogy a terápia lezárulta után különféle szempontok szerint arról kérdezték a párokat , hogy miként élik meg a kapcsolatukat a jelenben, illetve hogy a terápiával elért változásokat mennyire érzik tartósnak. A kapott válaszokat kvantitatív és/vagy kvalitatív módon elemezték, majd leszűrték a következtetéseket. Egy metaanalízis például, amely az utóbbi 19 év kutatásait tekintette át, arra mutat rá, hogy az EFT hogyan függ össze a házassággal való elégedettséggel (Beasley & Ager, 2019). A szerzők megállapították, hogy az EFT nemcsak aktuális problémák kezelésében hatékony, hanem a terápia során elért változások azután hosszú távon is fennmaradnak. Az EFT hatásainak tartósságát más kutatások is alátámasztották, emellett azt is megállaptották, hogy a vizsgált terápiás folyamatok hatására a biztonságos kötődésen alapuló viselkedés mértéke is emelkedett a kapcsolaton belül, míg a párkapcsolattal összefüggő kötődési szorongás csökkent (Wiebe et. al., 2016). Egy további eredmény emellett arra utal, hogy az EFT azzal járul hozzá leginkább a párkapcsolati elégedettség növekedéséhez és fennmaradásához, hogy biztonságos kötődési élmények létrejöttét segíti elő a terápia során, amely tapasztalatokat követően a párok feltehetően több ilyet élnek meg a terápián kívül is (Wiebe et. al., 2016). Halchuk és munkatársai (2010) kutatásukban abból a tapasztalatból indultak ki, hogy sok olyan pár kér terápiás segítséget, akiknél a kapcsolatban korábban valamilyen kötődési sérülés történt. Az ilyen, kritikus élethelyzetekben elszenvedett kötődési sérülések sokszor bizalomvesztéssel és csalódottsággal, a kapcsolatból vagy a másikból való kiábrándultsággal járnak. Ezek a múltbeli tapasztalatok a jelenben is nagy hatással lehetnek a párkapcsolati működésre, a másikkal megélt érzéseinkre és a kötődésre. A kutatás alapján bizonyítást nyert, hogy az EFT folyamatában részt vevő személyek később könnyebben tudtak megbocsátani a másiknak, jobban bíztak partnerükben, és a terápián feltárt, korábban átélt kötődési sérüléseik gyógyulni tudtak. Priest (2013) vizsgálata alapján a módszer olyan pároknál is hatékony lehet, ahol valamelyik – vagy mindkét – fél erős szorongásos problémákkal küzd. Az ilyen nehézségekkel gyakran együtt járnak a bizonytalan kötődési élmények a párkapcsolatban, emiatt pedig csökken a biztonság élménye. Esettanulmányok is alátámasztják azt, hogy az EFT jól alkalmazható a szorongás, a párkapcsolattal összefüggő ismétlődő aggodalmak (rágódás) és a kapcsolati distressz enyhítésére, azáltal, hogy elősegíti a biztonságot jelentő kapcsolódást a párok között (Priest, 2013). Walker és munkatársai (1996) azt találták, hogy krónikus beteg gyermekeket nevelő párok esetében az EFT hatására jelentősen csökkent a gyermek betegségével összefüggő járulékos párkapcsolati distressz mértéke. Az 5 hónappal később végzett utánkövetéses vizsgálatban ugyanezt találták, ami arra utal, hogy az EFT szemléletében vezetett segítségnyújtás révén tartós változások jöhetnek létre a párkapcsolatban. Később, egy hasonló vizsgálatban (Cloutier et al., 2007) arra jutottak, hogy nem csak 5 hónap után, hanem két évvel a kezelés után is kimutatható ez az összefüggés, sőt a házassággal kapcsolatos elégedettség tekintetében az idő múlásával egyre magasabb értékeket mértek a kutatók. Autizmussal diagnosztizált gyermekek szüleit és párkapcsolatukat vizsgálva Lee, Furrow és Bradley (2017) kutatócsoportja azt az eredményt kapta, hogy az Érzelem Fókuszú Párterápia után közvetlenül, illetve 6 hónap elteltével is csökkentek a házassággal összefüggő distressz mutatói. Az utóbbi évek izgalmas neuropszichológiai eredményei pedig afelé mutatnak, hogy az EFT hatása neurológiai szinten is kimutatható. Egy vizsgálatban (Johnson et al., 2013) a társas és egyéni érzelemszabályozási képességet vizsgálták fMRI készülékkel. A kísérletben a vizsgálati személyeket félelemkeltő ingereknek tették ki, és azt tapasztalták, hogy miután a párok részt vettek egy EFT-folyamatban, már máshogyan reagáltak azokra. Arra kérték a párokat, hogy fogják meg egymás kezét az ingernek való kitettség ideje alatt. Ebben a helyzetben a veszélyjelzést kapó személy a partner jelenlétében kisebb stresszreakciót adott félelemkeltő ingerre, amit az fMRI készülék is mérhetően kimutatott. Azt, hogy az EFT az agyi érzelemszabályozó folyamatok szintjén is képes pozitív hatást kifejteni, egy másik kutatás is alátámasztja, amely szerint poszttraumás stressz zavarban (PTSD) szenvedő háborús veteránok esetében is hatékony segítséget jelentett a párokkal folytatott terápiás munka (Weissman et. al., 2017). Az Egyesült Államokban végeztek olyan kutatást is, amelyben megállapították, hogy az EFT szemléletben végzett párterápiás folyamatok állami támogatása társadalmi és gazdasági szinten is megtérülő befektetésnek tekinthető (Caldwell, Woolley & Caldwell, 2007). A párkapcsolatokba fektetett munka révén ugyanis elkerülhetők olyan költségek, amelyek a válásokból, illetve a párkapcsolati stresszre visszavezethető egészségügyi ellátásból származnak. Mindezek mellett számos további empirikus kutatás számol be kedvező terápiás eredményekről az EFT kapcsán, különféle klienspopulációkat vizsgálva, beleértve a depresszióban és a krónikus betegségben szenvedőket is (Johnson, 2002; Kowal, Johnson, & Lee, 2003; Sandberg, 2011). További információt az EFT-vel kapcsolatos nemzetközi kutatásokról az ICEEFT weblapján, ide kattintva talál.